Az IT ipar hajnalának kora – miért érdemes visszatekinteni a 70-es évekre
Az 1970-es évek nem csupán egy évtized volt az informatikai ipar történetében - ez volt az a forradalmi időszak, amikor a ma ismert digitális világ alapjai örökre megváltoztatták az emberiség jövőjét. Akárcsak a reneszánsz vagy az ipari forradalom, ez a korszak olyan technológiai és társadalmi átalakulásokat hozott, amelyek hatása még ma is érződik minden egyes okostelefonban, laptopban és online interakcióban. Az évtized különlegessége abban rejlik, hogy egyidejűleg született meg a mikroprocesszor technológia, az operációs rendszerek modern alapjai, a személyi számítógép koncepciója és az internetté fejlődő hálózati kommunikáció - négy olyan pillér, amely a mai információs társadalom teljes infrastruktúráját hordozza.
A 70-es évekre való visszatekintés azért különösen tanulságos, mert ez volt az utolsó olyan időszak, amikor egy ember még át tudta tekinteni a teljes számítástechnikai területet, és amikor a mai óriásvállalatok még garázscégként működtek. Ez a korszak bizonyítja, hogy a legnagyobb forradalmi változások gyakran a legnehezebb gazdasági időkben születnek meg - az olajválságok és társadalmi feszültségek közepette alakultak ki azok az innovációk, amelyek ma trilliókban mérhető gazdasági értéket teremtettek. A hetvenes évek története azt is megmutatja, hogyan válhat egy szűk technológiai terület globális jelenséggé, amely minden iparágat és életterületet áthatott, és amely a következő ötven év gazdasági és társadalmi fejlődésének meghatározó erejévé vált.
A 70-es évek társadalmi és gazdasági környezete, amely formálta az IT ipart
A 70-es évek gazdasági válságai és társadalmi változásai paradox módon termékeny talajt biztosítottak az informatikai forradalom számára. Az olajválságok által kiváltott gazdasági nehézségek közepette a vállalatok kényszerűen új módszereket kerestek a költségcsökkentésre és hatékonyságnövelésre. Ebben az időszakban a vállalati vezetők felismerték, hogy az adatok nem csupán adminisztratív eszközök, hanem valódi üzleti értéket képviselő erőforrások lehetnek - egy szemléletmód, amely közvetlen előfutára lett a mai big data korszaknak.
Az évtized során fundamentális változás következett be az adatok vállalati megítélésében: míg korábban csak a rutinfeladatok automatizálását szolgálták, addig az 1970-es évekre "nyers anyagként" kezdték kezelni őket, amelyből értékes információk nyerhetők ki a vezetői döntéshozatalhoz. Az adatbázis-kezelő rendszerek (DBMS) megjelenése, mint az IBM IMS (1971) és a Cullinane IDMS (1971), technológiai alapot teremtett ehhez az új szemlélethez, miközben a Datamation szakmai folyóirat cikkei lelkesen népszerűsítették az "adatbázis-alapú megközelítést" a menedzsment körében. Ez a kulturális és technológiai átalakulás olyan mély hatás gyakorolt, hogy alapjaiban formálta meg a következő évtizedek információtechnológiai fejlődését és az adatok stratégiai értékének modern felfogását.
A számítástechnika korai fejlesztései: az alapok lerakása
A 70-es évek informatikai forradalma mélyebb gyökerekkel rendelkezett, mint azt a korszak áttörései sugallnák - valójában évezredeken át formálódó számítástechnikai alapokra épült. Az első mechanikus számológép, az abakusz már körülbelül 5000 éve megjelent, amikor az emberiség felismerte, hogy a növekvő társadalmi komplexitás és kereskedelem nagyobb számú halmazok elemeinek megszámlálását igényli. A specializáció és munkamegosztás kialakulásával a kis közösségektől a nagyobb társadalmakig minden szinten szükségessé vált a hatékonyabb számlálási módszerek fejlesztése, ami végül a számrendszerek - leggyakrabban a tízes számrendszer - kialakulásához vezetett.
A 19. században Charles Babbage (1792-1871) olyan alapvető elveket fogalmazott meg a programozható számológépekre vonatkozóan, amelyek közvetlenül előrevetítették a 70-es évek mikroszámítógépeinek architektúráját. Babbage követelményei - a lyukkártyás programvezérlés, külön bemeneti és kimeneti egységek, memória, valamint aritmetikai egység - szinte tökéletesen megfeleltek annak, amit a 70-es években az Intel 8080 köré épített rendszerek valósítottak meg. George Boole 1847-54 között kifejlesztett logikai algebrája pedig közvetlenül megalapozta a digitális áramkörök tervezését, míg Konrad Zuse Z3 gépe (1938-1941) már tartalmazta a processzort, vezérlőegységet, memóriát és be/kimeneti egységeket - gyakorlatilag a mai számítógépek minden alapvető komponensét. Ez a történelmi kontinuitás magyarázza, miért válhattak a 70-es évek innovációi olyan gyorsan és széleskörűen elfogadottá.
A mikroprocesszor feltalálása – az első lépés a személyi számítógépek felé
A mikroprocesszor születése 1969 és 1971 között zajlott le, amikor több vállalat párhuzamosan dolgozott azon, hogy egyetlen integrált áramkörbe sűrítse a számítógép központi feldolgozó egységét. A Garrett AiResearch már 1968-ban megkezdte a Central Air Data Computer (CADC) fejlesztését vadászgépek fedélzeti rendszerei számára, ami 1970 júniusában eredményezett az MP944-es csipkészletben - egy 20 bites, 28 csipből álló rendszerben, amely technikai szempontból megelőzte a később híressé vált kereskedelmi mikroprocesszorokat.
Az igazi áttörést azonban az Intel 4004 hozta el, amelyet Federico Faggin vezetésével fejlesztettek ki a japán Busicom számológépvállalat megbízásából. A projekt eredeti hét csipes koncepciójából Faggin és csapata négy csipes megoldást alkotott, benne a 4004-es 4 bites mikroprocesszorral, amely 2300 tranzisztort tartalmazott és 46 utasítást ismert. Az első szállítások 1971 márciusában indultak, de a processzorról szóló első publikáció csak 1971. november 15-én jelent meg az Electronic News folyóiratban. Ezzel párhuzamosan a Texas Instruments is bemutatta saját TMS 1000-es sorozatát 1971. szeptember 17-én - az első egycsipes, kereskedelmi forgalomban kapható mikrovezérlőt. Ez a technológiai verseny és az ezt követő mikroprocesszor-fejlesztések tették lehetővé a hetvenes évek közepétől a negyedik generációs személyi számítógépek létrehozását, amelyek alacsony áruk miatt szinte bárki számára elérhetővé váltak.
Intel 4004 és az 8008 – hogyan változtatta meg a világot
A 4004-es világmegváltoztató hatása elsősorban a koncepció demonstrálásában rejlett - bebizonyította, hogy lehetséges összetett integrált áramköröket építeni egy lapkára, és a több tonnányi ENIAC kapacitását egyetlen kis chipen megvalósítani. Bár a 740 kilohertzen üzemelő, 2300 tranzisztorból álló processzor soha nem lett kereskedelmi siker, és az Intel csak mellékvágányként tekintett rá a DRAM-gyártás mellett, mégis megnyitotta az utat a mikroprocesszor-forradalom előtt. A 4004 piaci kudarca ellenére folytatódott a fejlesztés, ami 1972 áprilisában eredményezte a 8 bites 8008 megjelenését.
A 8008-as azonban már teljesen más történetet írt: eredetileg a Datapoint megbízásából készült, de amikor a vállalat anyagi problémák miatt nem tudott fizetni érte, az Intel magának követelte az összes szellemi tulajdont, beleértve az utasításkészletet is. Ez a szerencsés fordulat képezte az x86-os utasításarchitektúra alapjait, amely még ma is dominálja a számítástechnikát. A 8008-as 120 dolláros áron kínált alternatívát jelentett számítógépgyártók, egyetemek és garázscégek számára, megteremtve ezzel a mikroszámítógépes robbanás alapjait. A 10 mikrométeres gyártástechnológiával készült chip népszerűsége vezette el a fejlesztéseket a 8080-as családhoz, amely már háromszoros órajeltöbblettel és 16 bites címtartománnyal rendelkezett.
A nagy mainframe gépek uralma és szerepük a vállalatoknál
A hetvenes évek közepére a nagyvállalati számítástechnika szinte kizárólag a mainframe gépek köré szerveződött, amelyek óriási, légkondicionált termekben foglaltak helyet és a vállalati adatfeldolgozás abszolút királyainak számítottak. Ezek a rendszerek batch üzemmódban működtek, lyukkártyákról, mágnesszalagokról olvasták az adatokat, és elsősorban a back office funkciók automatizálására szolgáltak - mint a bérszámfejtés, számlázás és készletnyilvántartás. A System/360 dominanciája után az 1970-es évek elején megjelentek az első interaktív terminálok (IBM 2741, IBM 2260), amelyek lehetővé tették, hogy több száz felhasználó egyszerre dolgozzon a rendszerrel.
A mainframe-ek valódi ereje abban mutatkozott meg, hogy képesek voltak kezelni a vállalatok legkritikusabb alkalmazásait rendkívüli megbízhatósággal és biztonsággal. Miközben a hetvenes évek végére a mikroprocesszorok forradalmasították a kisebb rendszereket, a nagyvállalatok továbbra is a mainframe-ekre támaszkodtak olyan területeken, mint a bankrendszerek, biztosítás és egészségügy. A NASA például intenzíven használta ezeket a gépeket az űrprogramban, bonyolult számítási problémák megoldására, ahogy azt a Hidden Figures film is bemutatta. Ez a korszak alapozta meg azt a kettős fejlődési utat, ahol a mainframe-ek továbbra is a nagyvállalati infrastruktúra gerincét alkották, miközben a mikroprocesszor-alapú rendszerek fokozatosan hódították meg a kisebb szervezetek és egyéni felhasználók piacát.
Az IBM és a 70-es évek dominanciája az üzleti számítástechnikában
Az 1970-es években az IBM betonozta be uralkodó pozícióját az üzleti számítástechnikában a System/370 sorozat bevezetésével, amely 1970-ben követte a forradalmi System/360-at. A vállalat ebben az évtizedben elérte a 85%-os piaci részesedést az amerikai mainframe piacon, egy dominanciát, amelyet a következő három évtizeden át megőrzött. Ez a túlhatalmi pozíció nem véletlenül alakult ki - az IBM már a háború előtt is páratlan szervezeti képességeket épített fel a lyukkártyás adatfeldolgozás területén, amelyek tökéletesen illeszkedtek a számítógépes technológia követelményeihez.
A System/360 és System/370 család valódi innovációja abban rejlett, hogy minden modell ugyanazt a szoftvert tudta futtatni, lehetővé téve a vállalatok számára a zökkenőmentes fejlesztést anélkül, hogy újra kellett volna írniuk alkalmazásaikat. Az IBM stratégiai előnye tovább erősödött olyan kiegészítő technológiákkal, mint a CICS tranzakciófeldolgozó monitor és az OS/VS1, majd MVS operációs rendszerek, amelyek együttesen csaknem monopolhelyzetű piaci részesedést biztosítottak a vállalatnak. A hetvenes évek végére az IBM mainframe nem csupán egy számítógép volt, hanem szinonimája lett az üzleti számítástechnikának világszerte - nem véletlenül kapta a "Big Blue" becenevet, amely a vállalat identitásának részévé vált.
Az operációs rendszerek forradalma – Unix születése és jelentősége
A hetvenes évek operációs rendszer-fejlesztésének csúcspontja 1969 szeptemberében érkezett el, amikor Ken Thompson egy hét alatt megírta az első Unix rendszermagot egy használaton kívüli PDP-7 számítógépen a Bell Laboratoriesben. Thompson, aki korábban részt vett a túlzottan bonyolult Multics projektben, szándékosan egyszerűbb megközelítést választott - egy hét alatt elkészítette a rendszermagot, egy másik hét alatt a parancsértelmezőt (shell), majd további hetekben a szövegszerkesztőt és az assembler fordítót. Az eredeti "UNICS" (Uniplexed Information and Computing Service) elnevezés Brian Kernighan szarkasztikus ötlete volt, utalva a Multics "kiherélt" változatára.
Az igazi forradalmat azonban 1973 hozta el, amikor Dennis Ritchie és Thompson átírták a rendszert C nyelvre. Ez az átírás volt az a technológiai áttörés, amely megváltoztatta az operációs rendszerek világát: míg korábban minden rendszert assembly nyelven írtak, ami specifikus hardverhez kötötte őket, addig a C nyelv elég magas szintű volt ahhoz, hogy elfedje a hardverkülönbségeket, ugyanakkor elég alacsony szintű ahhoz, hogy rendkívül hatékony kódot lehessen vele fejleszteni. Az AT&T számítógépiaci tilalma miatt a céget nem árulhatta pénzért, így forráskódjával együtt ingyen adták az egyetemeknek. Ez a döntés - kombinálva azzal, hogy a PDP-11 volt az egyetemek domináló gépe, miközben annak operációs rendszere borzalmas volt - olyan lavinahatás váltott ki, amely véget nem érő "buheráláshoz" vezetett száz egyetemen.
Az ARPANET, az internet elődje – hogyan indult az összekapcsolt világ
Az 1960-as évek végén, amikor a mikroprocesszorok és személyi számítógépek még csak elképzelések voltak, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma egy olyan vízióval kísérletezett, amely a mai globális internetnek lett az alapja. Az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) 1969. szeptember 2-án született meg, amikor a Bolt, Beranek és Newman cég üzembe helyezte az első Interface Message Processor (IMP) routert a UCLA-n. Az első igazi internetes üzenetet 1969. október 29-én küldték el a UCLA és a Stanford Research Institute között, ami az internet hivatalos születésének tekinthető.
A forradalmi hálózat Paul Baran csomagkapcsolt kommunikációs elméletén alapult, amely szerint az adatfolyamot kisebb csomagokra bontják, mindegyik csomag magával hordozza az útvonal-választási információt, és képes hibátlan állapotra visszaállni átviteli hibák esetén is. Ez a megközelítés tökéletesen illeszkedett az amerikai katonai stratégiai megfontolásokhoz - egy atomtámadás után is működőképes hálózat létrehozásához. A kezdeti négy végpont (UCLA, Stanford, UC Santa Barbara és Utah University) hamarosan bővült, és 1972-ben megjelent az első e-mail alkalmazás, 1974-ben pedig először használták az "internet" kifejezést egy TCP protokollról szóló tanulmányban. Az 1983-as TCP/IP protokollra való átállás után az ARPANET formálisan 1989-ben szűnt meg, átadva helyét a fejlettebb gerinchálózatoknak és megalapozva a mai globális internet infrastruktúráját.
A személyi számítógép (PC) megjelenése – az Apple és az Altair története
Az 1974-ben megjelent Altair 8800 volt az első olyan számítógép, amely valóban elindította a személyi számítástechnika forradalmat. A MITS (Micro Instrumentation Telemetry Systems) által Albuquerque-ben piacra dobott gép egy összeszerelendő készlet formájában került forgalomba, mindössze 400 dollárért. A primitív eszköz csak kapcsolótáblával rendelkezett információbevitelre és LED-ek jelezték a kimenetet, de ezt a korlátot messze ellensúlyozta a hozzáférhetősége - az első alkalom volt, hogy átlagos lelkesedők is megvásárolhattak egy személyi számítógépet.
Az Altair hatása túlmutatott közvetlen kereskedelmi sikerén, hiszen inspirálta a kor legtehetségesebb fiatal programozóit és mérnökeit. A Homebrew Computer Club kaliforniai tagjai között megtalálható volt Steve Wozniak és Steve Jobs, akik az Altair által ösztönözve fejlesztették ki az Apple I-et, amely már rendelkezett billentyűzettel és tévécsatlakozással, sokkal felhasználóbarátabbá téve a számítógépezést. Az Apple I alapvetően különbözött az Altairtól: nem Intel, hanem 1 MHz-es 6502-es MOS processzorral működött, és végső soron ez lett az ugródeszka az 1977-es Apple II kifejlesztéséhez, amely az otthoni számítógépezés új korszakát nyitotta meg. Eközben az Altair szintén katalizálta Bill Gates és Paul Allen BASIC interpreterének kifejlesztését, amely a Microsoft első kereskedelmi terméke lett.
Steve Jobs és Steve Wozniak: az Apple alapítása és korai innovációk
A két Steve közötti dinamikus partnerség 1971 közepén alakult ki, amikor Bill Fernandez bemutatta őket egymásnak. Már az első találkozást követő ősszel megkezdődött üzleti együttműködésük: Jobs egyenként 150 dollárért értékesítette Wozniak "kék dobozait", amelyek ingyenes távolsági telefonhívások kezdeményezését tették lehetővé. Ez a korai vállalkozás olyan sikeresen működött, hogy még a Vatikánvárost is sikerült becsapniuk, akik azt hitték Henry Kissingerrel beszélnek.
A cégnév kiválasztása Jobs gyakorlati és marketing-szemléletét tükrözte: az Apple Computer név nemcsak barátságos és nem túl technikai hangzású volt, hanem az "A" kezdőbetűnek köszönhetően megelőzte volna az Atarit a telefonkönyvben. Jobs elmondása szerint "éppen megint gyümölcsdiétán voltam és egy almaültetvényről tartottam hazafelé" amikor az ötlet megfogalmazódott. A kezdeti tőkét úgy teremtették elő, hogy Jobs eladta Volkswagen mikrobuszát, Wozniak pedig pénzzé tette programozható Hewlett-Packard kalkulátorát, így 1350 dollár állt rendelkezésükre. A Byte Shop első 50 darabos megrendelését Jobs használta fel arra, hogy bankkölcsönt vegyen fel, amiből szülei garázsában manufaktúrában építették meg a gépeket.
Microsoft születése – Bill Gates és Paul Allen útja a szoftveróriássá váláshoz
A Seattle-i Lakeside Schoolban kialakult barátság kicsiben előrevetítette a későbbi szoftverforradalmat: Gates és Allen már középiskolásként azonnal felismerték, hogy a számítógépek világában rejlő lehetőségek messze túlmutatnak a technológiai eszközökön. Mindketten BASIC programozást tanultak távgépíró terminálon keresztül, és már ekkor közös érdeklődést mutattak a vállalkozás iránt - 1972-ben együtt vásároltak Intel 8008-as chipet 360 dollárért, hogy számítógépet építsenek forgalommérésre, és megalapították első cégüket, a Traf-O-Data-t.
Az 1975-ös áttörés akkor jött el, amikor az újonnan megjelent Altair 8800 mikroszámítógéphez BASIC interpretet fejlesztettek, amit a MITS megvásárolt tőlük. Ez a siker olyan jelentős volt, hogy Gates otthagyta a Harvardot, Allen pedig felmondott a Honeywellnél, és együtt költöztek Albuquerque-be a MITS székhelyéhez. A Micro-Soft néven bejegyzett cég - amelyet később Microsoft-ra egyszerűsítettek - névválasztása tudatosan tükrözte küldetésüket: a mikroszámítógépek korának szoftverszükségleteit kívánták kielégíteni. Gates akkor 19, Allen pedig 22 éves volt, amikor elindították azt a vállalkozást, amely ma közel 3 ezer milliárd dollár értékű, és a világ második legértékesebb tőzsdei vállalata.
A programozási nyelvek fejlődése a 70-es években – C nyelv és más alapkövek
Az 1970-es évek robbanásszerű fejlődést hoztak a programozási nyelvek területén, amikor számos olyan alapelv született, amelyeket még ma is használunk. Az évtized elején Niklaus Wirth kifejlesztette a Pascal nyelvet, amely az Apple alapítói számára is vonzó választás lett egyszerű tanulhatósága miatt. 1972-ben azonban megjelent a Dennis Ritchie által a Bell Telephone Laboratoriesban kifejlesztett C nyelv, amely a saját B nevű nyelvére alapozva olyan forradalmi újítást hozott, hogy a mai modern programozási nyelvek - mint a C#, Java, JavaScript, PHP, Python és Perl - mind ezen az alapon nyugszanak.
A C nyelv különlegessége abban rejlett, hogy egyesítette magában a hardverközeli programozás és a magasszintű nyelvek előnyeit, miközben erősen támaszkodott a mutatókra és struktúrált programozási elvekre. Az 1980-as években aztán nem alakultak ki teljesen új alapelvek, inkább a meglévők kombinációja történt meg: a C++ nyelv 1983-ban Bjarne Stroustrup alkotásaként objektumorientált funkciókkal bővítette a C-t, míg az Egyesült Államokban hadászati célra kifejlesztették az Ada nyelvet. Ez utóbbi a történelem első női programozójának tiszteletére kapta nevét, és különösen a repülés, közlekedés és űrkutatás területén vált használatossá, bár bonyolult szemantikája miatt tanulása nehéz feladatnak bizonyult.
Az adatbázisok forradalma – relációs adatbázisok megjelenése
Az 1970-es évek adatbázis-forradalma Edgar Frank Ted Codd 1970-ben megjelent "Relational Model of Data for Large Shared Data Banks" című tanulmányával kezdődött, amely fundamentálisan megváltoztatta az adattárolás és -kezelés világát. Codd forradalmi ötlete abban rejlett, hogy az adatokat táblázatos formában, matematikai relációk segítségével szervezze, szemben a korábbi hierarchikus és hálózati modellekkel, amelyek rugalmatlanok voltak és nem támogatták az ad-hoc lekérdezéseket.
A relációs modell igazi áttörése a nagy rugalmasságban és a táblázatos ábrázolás egyszerűségében mutatkozott meg, amely az átlagos felhasználói szemlélethez állt a legközelebb. A korábbi hierarchikus rendszerekkel ellentétben, ahol bármilyen struktúra változtatás tetemes költséget jelentett, a relációs adatbázisok egyszerűvé tették az adatbázis tervezését, módosítását és karbantartását. Az új modellben a matematikai relációk fogalmára épülő kétdimenziós táblázatok sorokból és oszlopokból álltak, ahol az oszlopok egy-egy tulajdonságot írtak le. Bár a gyakorlatban a relációsadatbázis-kezelők három fontos módosítással éltek az elméleti modellhez képest - a relációk zsákok (bag) lettek halmazok helyett, nem engedélyeztek azonos nevű oszlopokat, és bevezették a NULL értékek használatát -, ezek a változtatások nem gyengítették a modell forradalmi jellegét. A hetvenes évek végére megjelentek az első kereskedelmi relációs rendszerek, és az SQL lekérdező nyelv fokozatosan szabvánnyá vált, megalapozva azt a dominanciát, amely még ma is jellemzi az adatbázis-kezelést.
A floppy lemez és adathordozók fejlődése – hogyan tették mobilabbá az adatokat
A hajlékonylemez 1967-es megjelenése fundamentálisan megváltoztatta az adatok mobilitásának fogalmát, amikor az IBM kifejlesztette az első 8 hüvelykes (20,3 cm-es) változatot 80 KB kapacitással. Ez az innovatív mágneses tárolóeszköz három generáción keresztül fejlődött: az 5,25 hüvelykes verzió az 1980-as évek elterjedt modellje lett 160 KB-1,2 MB közötti kapacitással, míg a legmodernebb 3,5 hüvelykes lemez 720 KB-tól 2,88 MB-ig terjedt. A működési elv egyszerű volt: egy hajlékony szalagra mágneses bevonatot vittek fel, amelyre elektromágnesek segítségével írtak és olvastak adatokat bináris kód formájában, miközben a lemez forgott a meghajtóban.
A floppy lemezek igazi forradalma abban rejlett, hogy lehetővé tették az adatok egyszerű szállítását számítógépek között, szemben a korábbi korszak fix tárolóeszközeivel. A ZIP lemez 1990-es évekbeli megjelenése a 3,5 hüvelykes floppy utódjaként körülbelül 100 MB kapacitást kínált, de magas ára és lassú sebessége miatt nem tudott széles körben elterjedni. A 2000-es évekre az optikai tárolók vették át a helyüket: a CD-k 640-700 MB-os kapacitása sokszorosa volt a floppynak, majd a DVD 4-9 GB-os és a Blu-ray 25-50 GB-os kapacitása véglegesen felváltotta a mágneses lemezeket. Az adathordozók fejlődése lenyűgöző volt: 70 év alatt 163 milliószor csökkent 1 megabájt tárolásának költsége, és ma már 500 terabájtnyi adatot tudunk tárolni egy tenyérnyi üveglapra.
A videójáték-ipar kezdeti lépései – az Atari és az arcade játékok térhódítása
Az 1971-ben megjelent Computer Space volt az első kereskedelmi célú videojáték, amely a korábbi Spacewar! számítógépes játékból merített inspirációt, azonban az igazi áttörést az 1972-es Pong hozta el. A videojáték-ipar formálódó időszaka 1971-től 1975-ig tartott, majd 1976-tól 1978-ig hanyatlást élt át, mielőtt 1979-ben a Space Invaders megjelenésével elkezdődött volna az "arany korszak". Az Atari vált a világ első videojáték-gyártójává, és amikor Nolan Bushnell 1976-ban eladta a céget a Warner Communications-nek, már megkezdődött az Atari 2600 (VCS - Video Computer System) forgalmazása, amely cserélhető kazettákkal lehetővé tette különböző játékok futtatását.
A videojáték-terminológia kialakulása is ebbe az időszakba nyúlt vissza: a "videojáték" kifejezést azért fejlesztették ki, hogy megkülönböztessék az elektronikus játékokat a videó kijelzőn történő megjelenítéstől, szemben a teletype nyomtatóval vagy hangszóróval működő eszközökkel. Az érmével működő arcade gépek (coin-op cabinets) gyorsan meghódították a nyilvános tereket, és 1980 körülre már általános gyakorlattá vált, hogy a sikeres arcade játékokból otthoni verziókat készítsenek - ahogy ez a híres Space Invaders esetében is történt. A VCS két fő versenytársa a Mattel Intellivision (1980) és a ColecoVision (1982) lett, ezzel megalapozva azt a konzolháborút, amely a következő évtizedekben jellemezte az iparágat.
A személyi számítógépek első szoftverei – játéktól az irodai alkalmazásokig
A személyi számítógépek valódi potenciálja csak akkor bontakozott ki, amikor a nyers hardver mellett megjelentek az első használható szoftverek, amelyek a programozásban járatlan felhasználók számára is hozzáférhetővé tették ezeket a gépeket. A korai szoftverpaletta rendkívül egyszerű volt: a gépek alapértelmezetten csak egy BASIC interpreterrel érkeztek, amely lehetővé tette egyszerű programok írását és futtatását. A Tandy Corporation számítógépei például már 1977-ben tartalmaztak billentyűzetet és katódsugárcsöves monitort, és a felhasználók mágneskazettákon tárolhatták programjaikat és adataikat.
Az igazi fordulópont 1979-ben érkezett a VisiCalc megjelenésével, amely az első táblázatkezelő program volt és forradalmasította a személyi számítógépek használatát. Ez a szoftver lehetővé tette, hogy a programozásban teljesen járatlan emberek is komoly és összetett problémákat oldjanak meg számítógépük segítségével - egy fejlesztés, amely döntő fontosságú volt a mikroszámítógépek robbanásszerű elterjedésében. A szoftvergyártók gyorsan felismerték a piac igényeit és olyan programokat kezdtek fejleszteni, amelyek szövegszerkesztésre, adatfeldolgozásra és rajzolásra tették alkalmassá ezeket a gépeket. A személyi számítógépen végzett feladatok spektruma hamarosan kiterjedt dokumentumkészítésre, önéletrajzok írására és különféle irodai munkák elvégzésére, ami megalapozta azt a gyakorlatot, hogy a számítógép ne csak speciális szakemberek eszköze legyen, hanem mindennapos munkaeszköz az átlagos felhasználók számára is.
Az IT ipar kezdeti vállalkozásai – startupok és vállalkozók a 70-es években
A 70-es évek során számos vállalkozó felismerte a számítógépek kereskedelmi potenciálját, és megalapította azokat a cégeket, amelyek később az informatikai ipar óriásaivá váltak. A mini-számítógépek széles körű elterjedése középen a 70-es években új lehetőségeket nyitott meg a vállalkozók számára, akik szöveg- és dokumentumkereső szoftvereket fejlesztettek ezekre a platformokra. Olyan jelentős cégek, mint a BASIS (Battelle Institute) és az INQUIRE (Infodata) ebben az időszakban alakultak meg, míg az Egyesült Királyságban olyan innovatív vállalkozások születtek, mint az ASSASSIN (ICI), a STATUS (Atomic Weapons Research Establishment), a CAIRS (Leatherhead Food Research Association) és a DECO (Unilever).
Az évtized legjelentősebb mérföldköve 1970-ben következett be, amikor az IBM piacra dobta a STAIRS (Storage and Information Retrieval System) rendszert, amely a kereskedelmi vállalati keresőszoftverek kezdetét jelentette. Ez a termék a többfelhasználós időmegosztásos alkalmazásokra volt tervezve, és egészen a 90-es évek elejéig az IBM termékkínálatának része maradt. A vállalkozói szellem azonban nem állt meg itt: 1985-ben megalakult az Advanced Decision Systems San José-ban, amely mesterséges intelligencia alkalmazásokat fejlesztett, és később ebből a cégből vált ki a Verity, amely David Glazer és Philip Nelson vezetésével egy forradalmi valószínűségi keresési motorral rukkolt elő. A Verity különlegessége az volt, hogy platformfüggetlen volt, ellentétben az IBM STAIRS-szel, és egy többfelhasználós licence 39,500 dollárba került a 90-es évek végén.
Az oktatás és kutatás szerepe az IT fejlődésében
Az egyetemi kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények kulcsszerepet játszottak a 70-es évek informatikai forradalmában, mivel ők biztosították a tudományos hátteret és a képzett szakembereket az újonnan formálódó iparág számára. A Kaliforniai Egyetemen végzett kísérleti prototípusok az 1970-es években gyakorlatilag bebizonyították a relációs adatbázis-kezelő rendszerek működőképességét, míg az IBM kutatási részlege párhuzamosan dolgozott hasonló megoldásokon. Ezek a kutatási projektek nem csupán elméleti jelentőséggel bírtak, hanem közvetlen hatást gyakoroltak a kereskedelmi termékfejlesztésre és az iparági standardok kialakulására.
A felsőoktatási intézmények szerepe azonban túlmutatott a puszta kutatáson: itt képezték ki azokat a programozókat, rendszertervezőket és vállalkozókat, akik később megalapították a kor meghatározó technológiai cégeit. Az információmenedzsment mint tudományterület éppen ebben az időszakben kezdett kikristályosodni, és bár kezdetben sokan csak a hagyományos könyvtártudomány újrafogalmazásának tekintették, hamarosan kiderült, hogy egy teljesen új diszciplína születik. Az oktatási intézmények által nyújtott elméleti keret és a gyakorlati kutatási lehetőségek együttesen teremtették meg azt a tudásbázist, amelyre a 70-es évek végére felépülő szoftveripar támaszkodhatott.
A programozói kultúra kialakulása – közösségek és hobbisták
A 70-es évek programozói világában egy teljesen új típusú közösségi kultúra kezdett kialakulni, amelyet a technológia iránti szenvedély és a közös problémamegoldás igénye hajtott. Ebben az időszakban a legtöbb programozó még nem rendelkezett saját számítógéppel, hanem nagyértékű mainframe rendszereket használt munkahelyén vagy egyetemi számítóközpontokban, ahol gyakran meg kellett osztaniuk a számítási erőforrásokat más felhasználókkal. Ez a korlátozott hozzáférés paradox módon erősítette a programozói közösség szolidaritását: a fejlesztők kénytelenek voltak egymással együttműködni, tudást megosztani és kreatív megoldásokat találni a technikai kihívásokra.
A programozói kultúra egyik legjellemzőbb vonása ebben az időszakban az volt, hogy a kódkeresés és a dokumentációs tevékenység már akkor is a fejlesztői munka alapvető részét képezte - egy 1997-es tanulmány szerint a programozók leggyakoribb tevékenysége a kódkeresés volt. A punch kártyák korszakában a programozók különös figyelmet fordítottak a kód minőségére és hatékonyságára, mivel egy hibás program újrafuttatása órákba vagy akár napokba telhetett. A közösségi tanulás és a mentor-tanítvány kapcsolatok rendkívül fontosak voltak, különösen amikor a C programozási nyelv megjelenése lehetővé tette az assembly nyelvről való átállást, ami jelentősen megkönnyítette a fejlesztési folyamatot.
A nők szerepe a 70-es évek IT iparában – kihívások és eredmények
A 70-es évek ironikusan a nők számára az IT történelem egyik legkihívásokkal teli korszakát jelentették, annak ellenére, hogy korábban ők dominálták a programozói szakmát. A második világháború után a nők továbbra is jelentős szerepet játszottak a számítástechnikában - a 60-as évek Apollo-missziói csak Margaret Hamilton szoftverprogramozási munkája és a navaho nők hagyományos szövési képességeire támaszkodó áramköri összeszerelése révén válhattak sikeressé. Azonban amikor a 70-es évek végére nyilvánvalóvá vált a szoftverfejlesztés kereskedelmi értéke és presztízse, a kormányzatok és a vállalatok felismerték a számítógépek stratégiai jelentőségét a magas szintű munkakörökben.
Ez az évtized tragikus fordulatot hozott: a nőket fokozatosan kiszorították a technológiai pozíciókból, és férfiak váltották fel őket korszerűbb, magasabb státuszú beosztásokban, miközben a munka lényegében változatlan maradt. A programozást, amely korábban "női munkának" számított a részletekre való odafigyelés és türelem miatt, hirtelen "férfias" szakértői területté minősítették át, amikor világossá vált annak valódi összetettsége és gazdasági potenciálja. Az alkalmassági tesztek és személyiségprofilok bevezetése tovább rontotta a helyzetet, mivel ezek a sztereotipikusan férfias tulajdonságokat részesítették előnyben, véglegesen megváltoztatva a szakma demográfiai összetételét.
Az IT ipar társadalmi hatásai – hogyan változtatta meg a munka világát
A 70-es évek informatikai fejlődése messze túlmutatott a puszta technológiai innovációkon, és olyan társadalmi változásokat indított el, amelyek hatása a mai napig érezhető a munka világában. Az automatizáció és a számítógépesítés első hulláma már ekkor felvázolta azt a mintázatot, amely később a mesterséges intelligencia korában is megismétlődött: míg bizonyos munkakörök eltűntek, ugyanakkor új típusú foglalkozások születtek, amelyek magasabb szintű képzettséget és más készségeket igényeltek. A történelmi tapasztalatok alapján a technológiai forradalmaknál mindig több munkahely jött létre, mint amennyi megszűnt, bár ez jelentős átmeneti nehézségekkel és társadalmi feszültségekkel járt együtt.
Az évtized végére már világossá vált, hogy a számítógépek nemcsak a nagy vállalatok privilégiumai lesznek, hanem fokozatosan minden szektort át fognak alakítani. A munkavállalóknak fel kellett készülniük arra, hogy korábban emberi kézi munkát igénylő feladatok automatizálttá válnak, ugyanakkor új lehetőségek nyíltak meg a kreatív és szellemi munkakörökben. Ez a paradigmaváltás különösen érintette az irodai munkát végzőket, akik számára a számítógép fokozatosan alapvető munkaeszközzé vált, megváltoztatva nemcsak a munkafolyamatokat, hanem magát a munkához való viszonyt is. Az adaptációs kihívások mellett azonban a 70-es évek bebizonyították, hogy azok a munkavállalók, akik elsajátították az új technológiákat, jelentős versenyelőnyre tehettek szert a munkaerőpiacon.
Biztonsági kezdeményezések az informatika hajnalán – az első vírusok és védekezésük
A 70-es évek végére, amikor a számítógépek egyre szélesebb körben terjedtek el, az informatikai biztonság kérdése is előtérbe került, még ha a mai értelemben vett kiberbiztonság fogalma ekkor még gyerekcipőben járt is. Az első számítógépes vírusok már ebben az évtizedben megjelentek, bár ezek inkább kísérleti jellegűek voltak, semmint rosszindulatú támadások. A "Creeper" vírus 1971-ben jelent meg az ARPANET hálózaton, amely egyszerűen megjelenítetett egy üzenetet: "I'm the creeper, catch me if you can!" - és ez indította el a vírusok és antivírusok évtizedekig tartó versenyét.
A védekezési mechanizmusok fejlesztése szorosan követte a fenyegetések megjelenését. Az első antivírus program, a "Reaper" közvetlenül a Creeper vírus elleni védekezésre született meg, demonstrálva azt az alapelvet, hogy minden új biztonsági kihívásra technológiai választ kell találni. A mainframe rendszerekben alkalmazott jogosultságkezelés és hozzáférés-szabályozás alapjai szintén ebben az időszakban alakultak ki, amikor a többfelhasználós környezetek biztonsága kritikus fontosságúvá vált. Bár a személyi számítógépek még nem voltak elterjedtek, a központi számítógépek védelme már ekkor megkövetelte a jelszavas azonosítást, a felhasználói jogosultságok kezelését és az adatok integritásának biztosítását - ezek a koncepciók később váltak a modern informatikai biztonság alapkövévé.
Az IT szabványok kialakulása – a kommunikáció és kompatibilitás kérdései
A 70-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a számítógépes rendszerek közötti kommunikáció és kompatibilitás hiánya komoly akadályt jelent az informatikai fejlődés számára. A különböző gyártók saját szabványaik szerint fejlesztették termékeiket, ami olyan heterogén környezetet eredményezett, ahol az inkompatibilitás akadályozta az információáramlást a szervezetek különböző részei között. Ez a probléma különösen érintette azokat a vállalatokat, amelyek több különböző rendszert használtak párhuzamosan, mivel az inkompatibilis alrendszerek közötti interfészek fejlesztése és karbantartása a teljes informatikai költségvetés felét is kitehette.
A szabványosítási törekvések első lépései a kommunikációs protokollok területén jelentek meg, ahol olyan innovatív megoldások születtek, mint a CANopen rendszer kommunikációs objektumai. Ezek a protokollok három alapvető kommunikációs modellt definiáltak: a mester-szolga, kliens-szerver és gyártó-fogyasztó architektúrákat, amelyek rugalmas adatátvitelt tettek lehetővé a különböző eszközök között. A későbbi információbiztonsági szabványok gyökerei szintén ebbe az időszakba nyúlnak vissza, amikor felismerték, hogy az adatok védelmének és a rendszerek biztonságának szabványosítása elengedhetetlen a technológiai fejlődés fenntartható útjához. A szabványos megoldások használata így kulcsfontosságúvá vált a hosszú távú integrációs költségek csökkentése és a vállalati technológiai rendszerek stratégiai tervezése szempontjából.
Az első számítógépes hálózatok – LAN és WAN megjelenése
Az első számítógépes hálózatok megjelenése a 70-es évek végén alapvetően megváltoztatta az informatikai eszközök használatának paradigmáját, amikor a korábban elszigetelt számítógépek képesek lettek egymással kommunikálni és erőforrásokat megosztani. A helyi hálózatok (LAN) kialakulása közvetlenül kapcsolódott a személyi számítógépek elterjedéséhez - míg korábban egy központi számítógépet egyszerű terminálok értek el lassú vonalakon keresztül, az új koncepció nagy sebességű kapcsolatokat használt több számítógép összekapcsolására egyetlen hálózaton belül. Az első LAN-ok az 1970-es évek végén alakultak ki, amikor az Ethernet és az ARCNET technológiák megjelenése lehetővé tette a hatékony helyi kommunikációt.
A nagytávolságú hálózatok (WAN) fejlesztése párhuzamosan zajlott a LAN technológiákkal, de teljesen más célokat szolgált. Paul Baran 1968-as javaslata alapján kidolgozott csomagkapcsolt rendszer forradalmasította az adatátvitelt, amikor 1969-ben négy amerikai egyetem - a UCLA, Stanford, UC Santa Barbara és Utah Egyetem - létrehozta az ARPANET hálózatot 50 kbit/s sebességű kapcsolatokkal. Ez a katonai eredetű technológia, amely eredetileg a radarállomások összekapcsolását és atomtámadás esetén is működőképes kommunikáció biztosítását célozta, később az internet alapjává vált. A WAN-ok különlegessége abban rejlett, hogy többféle elérési úton keresztül képesek voltak számítógépeket összekapcsolni, és maga a hálózat döntötte el az adatok továbbításának optimális útvonalát.
Az IT ipar gazdasági hatása a 70-es évek végére
A technológiai forradalom hatásai a 70-es évek végén túlmutattak a fejlett országok határain, megalapozva a globális pénzügyi integráció második szakaszát. Ez a korszak 1970-től mintegy 30 évet ölelt fel, és a posztszocialista országok nemzetközi piacokba való integrálása jellemezte. A politikai változások eredményeként a nemzetközi befektetések volumene természetszerűen megnőtt, amit a harmadik ipari forradalom új IT találmányainak - különösen a számítógép és az internet - azonnali és gyors adaptációja stimulált.
Az információtechnológiai fejlődés globális gazdasági vonatkozásai különösen szembetűnőek voltak a vállalati beruházások szerkezetében: míg 1955-ben a cégek mindössze 7 százalékát költötték IT-re, a nyolcvanas években ez a szám már 30-40 százalék körül mozgott. A technológia terjedésével azonban paradox helyzet alakult ki - az első újítók fokozatosan elveszítették versenyelőnyüket, kénytelenek voltak áraikat közelíteni valós termelési értékükhöz, ami az egységnyi munkaerőköltség növekedését és a profitráta csökkenését eredményezte. Ez a folyamat világszerte éreztette hatását, megváltoztatva a nemzetközi tőkeáramlás dinamikáját és előkészítve a terepet a későbbi gazdasági válságokhoz.
A technológiai innovációk hatása a későbbi évtizedekre
A 70-es évek technológiai újításai messzemenő következményekkel jártak a következő évtizedekre nézve, megalapozva azt a folyamatot, amelyet a közgazdaságtan "teremtő rombolásnak" nevez. A Schumpeter által leírt jelenség szerint a radikális innovációk nemcsak új iparágakat hoznak létre, hanem teljesen átformálják a gazdaság szerkezetét is. Az 1990-es évektől kezdődően a technológiai fejlődés egyre komolyabb hatással volt az üzleti folyamatokra és a gazdasági életre, átalakítva a versenyképességről való szakmai gondolkodást és előtérbe helyezve a fenntartható versenyelőny fogalmát.
A műszaki haladás gazdasági növekedéshez való hozzájárulása empirikusan is igazolható: a nyugat-európai országokban az 1994-2000 közötti időszakban ez a hozzájárulás 60-67% között mozgott, míg az Egyesült Államokban még magasabb, 70% feletti értékeket ért el. Ez a trend már a 70-es évek innovációival kezdődött el, amikor olyan alapvető technológiák jelentek meg, amelyek később minden iparágat forradalmasítottak. A technológiai paradigmaváltások ciklikus természete szerint új, dinamikusan fejlődő iparágak jönnek létre, amelyek megváltoztatják a teljes piacot és társadalmat is. A jelenleg zajló ötödik ipari forradalom gyökerei egyenesen a 70-es évek számítástechnikai áttöréseire vezethetők vissza, ahol már akkor kulcsfontosságúvá vált az IT- és kiberbiztonság kérdése, amely ma a dolgok internetének (Internet of Things) korában még kritikusabb jelentőségű.
Érdekességek és kevéssé ismert történetek a 70-es évek IT világából
A 70-es évek informatikai világában számos olyan kuriózum és kevéssé ismert fejlesztés történt, amely már ekkor előrevetítette a mai digitális kor alapvető jellemzőit. Különösen érdekes, hogy már 1877-ben Edison feltalálta az eredetileg csak diktafonnak szánt fonográfot, amely azonban felvételre is alkalmas volt, és a 70-es években ez a technológiai előzmény inspirálta a digitális hangrögzítés korai kísérleteit. A kommunikációs technológiák forradalmainak általános forgatókönyve szerint minden "forradalmi" technológia útja az ötlettől a tömeges elterjedésig hasonló mintát követ: az elméleti koncepciót prototípusok, majd egy sikeres, elterjedt verzió követi – amely gyakran rejtett technológiákat is magában hordoz, ahogy a távíró megelőlegezte a telefont, a telefon a rádiót, a számítógép pedig az internetet.
Az évtized egyik legérdekesebb jelensége volt az "elektronikus médiacsomagok" fogalmának kialakulása, amikor minden kornak megvolt a maga médiacsomagja, amelyet korának legfejlettebb technológiájával szolgált. A 70-es években ez már a televízió korát jelentette, ahol a tranzisztor felfedezésével miniatürizálódhattak a készülékek, megjelent az FM modulációs URH műsorszórás és a sztereó hangzás, miközben a rádió a tévé térnyerésével szakosodni kényszerült. A korszak különlegessége volt az is, hogy míg korábban minden kommunikációs eszköz háztartásonként volt számítva, a mobiltelefon lett az első olyan technológia, amely személyhez és nem lakáshoz kötődött, előrevetítve a személyes informatikai eszközök korszakát.
Az IT ipar jövőjének előképei a 70-es évekből
A 70-es évek informatikai fejlesztései már akkor magukban hordozták azokat a technológiai elemeket, amelyek ma az Ipar 4.0 és a digitális átalakulás alapjait képezik. Az évtized közepén megjelenő számjegyvezérléses (NC) szerszámgépek és az első CNC (Computer Numeric Control) rendszerek egyenesen előrevetítették a mai kiber-fizikai rendszerek kialakulását. A mikroprocesszor 70-es évek eleji feltalálása robbanásszerű lendületet adott nemcsak a termeléselőállításnak, hanem a tervezés területén is, megalapozva azt a számítógépes adatfeldolgozási, -tervezési és -irányítási kultúrát, amely ma az okosgyárak gerincét alkotja.
Az évtized végére kifejlődött újszerű szakterületek - mint a számítógéppel segített tervezés (CAD), a számítógéppel segített gyártás (CAM) és a számítógéppel integrált gyártás (CIM) - már akkor felvázolták a modern automatizált gyártási folyamatok koncepcióját. Különösen figyelemre méltó, hogy 1986-ra az AutoCAD már a világ legszélesebb körben használt tervezőalkalmazásává vált, amely pozíciót a mai napig őrzi, demonstrálva a 70-es évek szoftverfejlesztési döntéseinek hosszú távú hatását. A rugalmas gyártórendszerek (FMS) és a vállalati erőforrástervezés (ERP) korai megjelenése pedig már akkor előjelezte azt az integrált vállalatirányítási szemléletet, amely ma az Ipar 4.0 digitalizációs törekvéseinek központi eleme.
Miért fontos ismernünk az IT ipar 70-es évekbeli történeteit
A 70-es évek informatikai történetének megismerése kulcsfontosságú a mai technológiai fejlődés megértéséhez, mivel ez az évtized olyan alapvető paradigmákat és mintázatokat hozott létre, amelyek ma is meghatározzák az IT szektor működését. A korszak tanulságai különösen értékesek a mai vállalkozók és technológiai szakemberek számára, akik hasonló kihívásokkal szembesülnek: hogyan alakítsák át a radikálisan új technológiákat kereskedelmi sikerekké, hogyan építsenek fel fenntartható üzleti modelleket, és hogyan kezeljék a technológiai változások társadalmi hatásait. A 70-es évek bebizonyították, hogy minden jelentős technológiai áttörés mögött évtizedekig tartó kutatás-fejlesztési munka áll, és a sikerek gyakran a váratlan irányokból érkeznek - ahogy Edison fonográfja a digitális hangrögzítéshez, vagy az ARPANET katonai hálózata az internethez vezetett.
Az évtized eseményeinek tanulmányozása rávilágít arra is, hogy a technológiai forradalmak társadalmi következményei gyakran messze túlmutatnak az eredeti szándékokon. A raguzai kereskedők példája a 16-17. században már demonstrálta, hogyan lehet sikeres üzleti stratégiát építeni a különböző jogi és kulturális rendszerek közötti félreértésekre támaszkodva - hasonlóan ahhoz, ahogy a 70-es évek IT úttörői kihasználták a hagyományos iparágak és a szabályozási környezet közötti információs aszimmetriákat. Az informatikai történelem ciklikus természetének megértése segít felkészülni a jövő kihíváásaira: a mai mesterséges intelligencia forradalom ugyanazokat a munkaerőpiaci átrendeződéseket és társadalmi feszültségeket hozza magával, amelyeket már a 70-es évek automatizációs hulláma is előidézett, de történelmi tapasztalatok szerint hosszú távon mindig több munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik.